|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kádár Béla 1992. április 16.Kádár Béla, a magyar külgazdasági kapcsolatok minisztere Bukarestben tárgyalt ápr. 14-16-a között. Constantin Fota kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel megegyeztek abban, hogy szükség van új határátkelő helyekre, közös román-magyar bankra, mely a két ország gazdasági és kereskedelmi együttműködését segítené. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./1992. június 22.A svájci Crans-Montana üdülőhelyen az Európa jövőjéről tartott nemzetközi fórumon a magyar miniszterek sajtókonferenciát tartottak, s ezen válaszoltak néhány, a magyar-román kapcsolatokkal összefüggő kérdésre. Jeszenszky Géza külügyminiszter kifejtette, hogy a román kormány nem járult hozzá a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitásához. A konzulátus hozzájárulhatna a gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere közölte, Románia részesedése a magyar külkereskedelemben a korábbi 10 százalékról egy százalékra esett vissza. Kötetlen megbeszélést folytatott Jeszenszky Géza Adrian Nastase román külügyminiszterrel. A megbeszélésen Nasatse kifogásolta a magyar külügyminisztériumnak a Kárpát-medencében élő kisebbségekkel kapcsolatos egyes megállapításait. Jeszenszky rámutatott, hogy az idézett szöveg nem a kormány hivatalos álláspontja, hanem más kiadványokból származó idézet. Ugyanakkor a román küldöttség a svájci konferencián dokumentumként terjesztett egy olyan kiadványt, amely viszont magyar történészek által vitatott állításokat tartalmazott. Magyar részről igyekszünk mértékadó magatartást tanúsítani, szögezte le Jeszenszky Géza. /Jeszenszky Géza és Kádár Béla a crans-montanai fórumon. = Új Magyarország, jún. 22./1993. július 20.Júl. 19-20-án Budapesten tárgyalt Misu Negrioiu román államminiszter, a Gazdasági Stratégiai és Reform Koordinációs Tanács elnöke Kádár Bélával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal /ERDB/ közösen tervezik magyar-román bank létesítését. Előrehaladott tárgyalásokat folytat a román Agricola és a magyar Kereskedelmi és Hitelbank közös, Nagyváradon létesítendő bank alapításáról. Kádár Béla felvetette magyar kereskedelmi képviselet megnyitását Kolozsváron. /Román-magyar gazdasági tárgyalások. = Pesti Hírlap, júl. 20./1994. április 21.Ápr. 21 és 24 között rendezik meg Bukarestben a Crans-Montana Fórumot, ahova 48 országból várnak résztvevőket, több államfő és miniszter is eljön. 1989 óta Románia még nem rendezett ilyen nagyszabású nemzetközi összejövetelt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Ápr. 21-én Bukarestben Catherine Lalumiére asszony, az ET távozó főtitkára és Iliescu elnök beszédeivel nyílt meg a Crans-Montana Fórum. A tanácskozáson 125 ország, illetve nemzetközi szervezet képviseltette magát. A megnyitóra megérkezett Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere is. /Magyar Hírlap, ápr. 22./ Iliescu elnök felszólalásában népe ősi eredetét, európai elhivatottságát, toleranciáját hangsúlyozta. /Magyar Nemzet, ápr. 22./1995. február 22.Febr. 22-én külpolitikai vitanap volt a magyar parlamentben. Kovács László külügyminiszter kifejtette, hogy a kormány külön figyelmet szentel a magyar-román és a magyar-szlovák kapcsolatoknak és az alapszerződéseket nem célként, hanem eszközként kezeli. A szerződésekről folyamatosan konzultálnak a határon túli magyarság képviselőivel is, a döntést azonban a kormány hozza meg. /Népszabadság, febr. 23./ "Elégedettek vagyunk a kormány külpolitikájával" - szögezte le Eörsi Mátyás, az SZDSZ külpolitikai ügyvivője. /Magyar Hírlap, febr. 23./ Für Lajos, az MDF elnöke a holocausttal egy sorban emlegette a magyarság hetvenéves fogyását, amelynek következtében 3,5 millió magyar hiányzik a Duna-tájról. A "helyzet valóban drámai." Antall József "tett is valamit a 15 millió magyarért." Ha viszont az európai integráció érdekében feladják a magyarság érdekeit, az "több mint hárommillió magyar feláldozását" jelentené. A független kisgazdák szónokaként G. Nagyné Maczó Ágnes kijelentette: "a magyar külpolitikával tulajdonképpen csak annyi probléma van, hogy sokszor olyan, mintha román lenne." Szerezzenek annyi jogot a kisebbségeknek, mint amennyit a dél-tiroli és belgiumi németek, a finnországi svédek élveznek. Németh Zsolt /Fidesz/ új külpolitikát hirdetett, bírálta a külügyminisztert, főleg Horn Gyulát, károsnak minősített lépéseiért, a "mosolydiplomáciáért", a "proletár nemzetköziségre rímelő" történelmi kibékülés gondolatáért. Szerinte az SZDSZ, majd az MSZP már május előtt fölmondta a külpolitikai konszenzust. Horn Gyula miniszterelnök arról beszélt, hogy az Európai Unióba és a NATO-ba való felvételnél a partnerek igénylik, hogy Magyarország rendezze viszonyát szomszédaival. Csapody Miklós /MDF/ úgy fogalmazott, hogy 1957 óta nem tapasztalható olyan drámai mértékű romlás Magyarország külföldi megítélésében, mint most. Tabajdi Csaba, a kisebbségeket felügyelő államtitkár határozott kiállást ígért a határon túli magyarság ügyei mellett. Kovács László külügyminiszter vitazárójában hangsúlyozta, hogy megvan az esély a konszenzusra az alapvető külpolitikai kérdésekben. /Népszabadság, febr. 23./ /A külpolitikai vitanapról összefoglaló: Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./ Kereskényi Sándor Van-e nemzetpolitikája a magyar kormánynak? címmel számolt be a külpolitikai vitanapról. Németh Zsolt "nem egészen alaptalanul -a kormány "mosolydiplomáciája" mögött meghúzódó személyes és csoportérdekek némileg hívságos voltára figyelmeztetett." Horn Gyula miniszterelnök kifejtette, hogy a "kormány külpolitikája nem bizonytalan, nem kapkodó, hanem rugalmas és szakmailag megbízható..." "Az európai megoldás 15 millió magyar egyszeri esélye a régóta várt találkozásra, és ezt az esélyt hiúságból vagy figyelmetlenségből elszalasztani nem szabad." Tabajdi Csaba államtitkár figyelmeztetett: a kisebbségpolitika nemcsak külpolitikai kérdés, hanem "a nemzet történelmi sorsvállalásának kérdése" is. Kádár Béla a nemzetpolitika globális kereteinek határozottabb kijelölését sürgette. A magyar kormánynak kell előállni a megoldás gazdasági-politikai forgatókönyvével. "Ehhez azonban a kormánynak nem titkolnia, hanem végre körvonalaznia kellene nemzetpolitikai stratégiáját." - ezzel a megállapítással fejeződik be a tudósítás. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 1./1996. szeptember 21.Magyar-magyar meg nem támadási egyezményt kell kötni, javasolta Kádár Béla a Szárszó'96 konferencia Budapesten rendezett tanácskozása /szept. 20-23./ második napján. A tanácskozást a Szárszói Baráti Kör, a Püski Kiadó és a Magyar Szellemi Védegylet kezdeményezte. Lezsák Sándor, az MDF elnöke a zsúfolásig megtelt teremben a nemzeti minimum kidolgozását sürgette. Rámutatott: a legfontosabb a nemzeti belső bizalom, a türelem és az összefogás. Válságban tartanak bennünket, mondta, ezt a válságot nem kezelni kell, ahogy a Horn-kormány teszi, hanem meg kell szüntetni. "Az ellenzék összefog, ha itt lesz az ideje, mert nem engedheti, hogy olyan nemzeti kisebbség telepedjen rá a nemzet egészére, mely a jövőnket kockáztatja" - mondta Giczy György, a KDNP elnöke. Duray Miklós, az Együttélés elnöke megállapította, hogy a mai magyarországi politika a határon túli magyarság közéletét is gyengíti. Bíró Zoltán a rendszerváltás sajátos kudarcáért a neoliberalizmus világszellemét és Nyugatnak fölajánlkozó politikusokat tette felelőssé. Tabajdi Csaba politikai államtitkár levélben értesített a konferencia résztvevőit, hogy nem kíván fölszólalni. /Új Magyarország, Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, szept. 23./ Az egyik erdélyi résztvevő, Gagyi-Balla István beszámolt arról, hogy a Szárszó'96 találkozón mintegy tizenöt előadás hangzott el. Az előadók többnyire erős kritikával illették a jelenlegi magyar vezetést, amilyen képtelen a társadalmat nyomasztó kérdések megoldására. A megjelent erdélyi részvevői /Gazda József, Fülöp G. Dénes, Bodó Barna, Borbély Imre/ a romániai magyarság gondjait elemezték. /Gagyi-Barna István: Szárszó'96. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./1997. október 30.A Magyarok Világszövetsége Nemzeti Együttműködési Bizottsága azt kérte a civil szervezeteket, hogy vitassák meg, majd állítsák össze azok névsorát, akik bizalmat szereztek a magyar társadalom előtt és magatartásukkal megőrizték erkölcsi tisztaságukat. Mintegy 120 szervezet 2500 személyt jelölt. A bizottság közülük választotta ki azt a száz főt, akiknek a neve az egymástól független jelölésekben a legjobban összecsengett. A pártok vezetői, funkcionáriusai nem szerepelhettek a listán. Az Új Magyarország hozta névsorukat. Köztük van Albert Gábor, dr. Andrásfalvy Bertalan, Balczó András, Bíró Zoltán, dr. Bolberitz Pál, Csete György, Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Czine Mihály, Dénes János, Fekete Gyula, dr. Fekete Gyula, dr. Gidai Erzsébet, Görömbei András, dr. Gyulay Endre püspök, Halász Péter, dr. Hegedűs Lóránt püspök, Jankovich Marcell, dr. Jobbágyi Gábor, Kádár Béla, Kiss Dénes, Kocsis István, Kósa Ferenc, Kozma Imre, Kunszabó Ferenc, László Gyula, Lovas István, Macskássy Izolda, Makovecz Imre, Medvigy Endre, Nagy Gáspár, Nemeskürthy István, dr. Papp Lajos,. Pokol Béla, Pongrácz Gergely, Pozsgay Imre, dr. Pungor Ernő, Püski Sándor, Rácz Sándor, dr. Raffay Ernő, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Somogyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szervátiusz Tibor, Szokolay Sándor, Szörényi Levente, Tőkéczki László, Varga Domokos, Zacsek Gyula, dr. Zétényi Zsolt. /Új Magyarország, okt. 31./ Ez a száz ember először okt. 30-án ült össze. Elhatározták, hogy a jövőben Százak Tanácsaként működnek és teszik meg észrevételeiket az ország jövője szempontjából legfontosabb kérdésekben. Dr. Csáth Magdolna, a "százak" egyike a tömegtájékoztatás antidemokratikus voltát elemezte, mondván, az írott és elektronikus sajtó - kevés kivételtől eltekintve - nem a valós helyzetet fogalmazta meg. /Új Magyarország, nov. 1./2002. augusztus 26.Nincs más lehetőségünk, mint hogy nyilvánosságra hozzuk az állambiztonsági múlt tekintetében érintett egykori és jelenlegi kormánytagok névsorát - jelentette ki aug. 24-én Tóth Károly, a magyar kormánytagok múltját vizsgáló bizottság szocialista tagja. A képviselő ezt arra reagálva közölte, hogy a Magyar Hírlap aug. 24-i számában 11 nevet tett közzé. A napilap - megbízható forrásra hivatkozva - azt írta: Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkára, Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-ügyekért felelős minisztere, Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, Járai Zsigmond, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal megbízott minisztere, Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök, Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, néhai Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere, Raffay Ernő, az Antall-kormány politikai államtitkára és Sárossy László, szintén az Antall-kormány államtitkára szerepel azon a listán, amelyet a bizottság jelentésében közzétesz. Arra a kérdésre, hogy a lapban megnevezett személyek valóban szerepelnek-e a bizottság listáján, Tóth Károly nem kívánt válaszolni. Csáky András, az állambiztonsági múlttal foglalkozó testület MDF-es tagja elmondta: vannak megalapozott és megalapozatlan információk a Magyar Hírlap cikkében. Hozzátette: mivel az egyik fő vitapont az érintettség kérdése volt, és már az is érintettnek minősül, akinek felbukkan a neve a dokumentumok között, ezért vitatott az egész. /Ügynökbotrány Magyarországon. Az Orbán-kormány öt minisztere dolgozott az állambiztonságnak? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./2004. október 11.Okt. 9-én tartották Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) XIII. Vándorgyűlését. A rendezvény témája: Modernizáció a gazdaságban. A megnyitón Fritsch László, az RMKT kolozsvári elnöke, és a helyi önkormányzat nevében Boros János alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Kádár Béla, a Magyar Közgazdász Társaság elnöke után Somai József, az RMKT országos elnöke mondott beszédet. Bokros Lajos volt magyar pénzügyminiszter, a budapesti Közép-Európai Egyetem professzora is tartott előadást. Kifejtette, hogy 1996 aztán jó irányba fordult a politikai szándék, de gyenge volt a kormányzás. Ciorbea, Vasile és Isarescu kormányai beengedték az országba a konkurenciát, a fiskális fegyelemben nem értek el eredményt. Az igazi változás 2000 óta észlelhető, amikor Nastase idején stabilizálódott az állami költségvetés, csökkent az infláció (az idén először várható 10 % alatti érték). A gazdasági növekedés jelenleg 6,5%-os, ami az exportálható javak gyártásának növekedéséből, illetve a kis- és középvállalatok erősödéséből származik. Jelenleg Nyugaton több, mint egy millió romániai dolgozik, akik nem fizetnek adót az országnak – mondotta Bokros Lajos. /Ördög I. Béla: Magyar közgazdászok vándorgyűlése Kolozsváron. Mulasztások utáni reményteljes kilátások Romániának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./2005. január 22.A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János római katolikus plébánia, a magyarországi Justitia et Pax és a Márton Áron társaságok, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat, valamint az RMDSZ szervezésében negyedik alkalommal került tartották meg január 21-22-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban a Kereszténység és közélet című tanulmányi napokat. A Megoldás-e az Európai Unió? kérdésre keresték a választ. A meghívott előadók között van dr. Entz Géza történész, kisebbségi politikus, a Pro Professione Alapítvány képviseletében Budapestről, dr. Goják János szociálteológus, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára, a Justitia et Pax főtitkára, dr. Holló László morálteológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense, dr. Kádár Béla közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár, volt külgazdasági miniszter Budapestről, Olajos Péter, európai uniós parlamenti képviselő (MDF), Zöldi Pál, Soós Károly kánonjogász, kisebbségi szakértő, a Márton Áron Társaság titkára Budapestről, de jelen voltak a helyi egyházak képviselői, a kerületi római-katolikus papok is. Felszólalt Markó Béla RMDSZ-elnök is. Az EU regionalizmusa és a határon túli magyarság témakörben dr. Entz Géza értekezik, a kommunikációnak a keresztény társadalomtanítással való kapcsolatáról Soós Károly tart előadást, amit Zöldi Pál a Keresztény értékek a kommunikációban című előadása követ. /Antalfi Imola: IV. Tanulmányi napok a keresztény társadalomtanításról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./2005. január 24.Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./2005. szeptember 26.Idén Székelyudvarhely volt a házigazdája a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) hagyományos (immár 14. ízben megrendezett) vándorgyűlésének. A szakmai rendezvény témája: Gazdaságpolitikai alternatívák – Románia felzárkózási esélyei. A vándorgyűlésen több mint 200-an vettek részt, köztük népes küldöttség Székesfehérvárról. Az előadók között volt Kádár Béla akadémikus, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke; Simai Mihály professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdaság Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettese; Marcel Moldovan professzor és a Román Tudományos Akadémia Világgazdaság Kutató Intézetének igazgatója. /Hecser Zoltán: Közgazdász-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./2006. január 28.Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban január 27-én kezdődött az V. Kereszténység és Közélet Tanulmányi Napok kétnapos rendezvénysorozata. Az első napon többek között a keresztény társadalomtanítás jövőjéről, a perszonális keresztény emberképről, a romániai magyarság demográfiai helyzetéről, a globalizációról és az Európai Unióról hangzottak el előadások. A romániai magyarság demográfiai helyzetéről, a migrációról és kilátásokról Horváth István szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára beszélt. 2021-re 1 millióra csökken a romániai magyarság száma – a pesszimisták szerint, 1,1 millióra az optimisták szerint Az elmúlt tíz évben megközelítőleg 200 ezerrel csökkent a romániai magyarság lélekszáma. A romániai magyarság „vérvesztesége” annál is súlyosabb, hiszen nemcsak a kivándoroltak számát kell figyelembe venni, hanem korosztályukat, nemüket, mivel a 20-29 éves nők azok, akik eltávoznak és akik más országokban szülnek gyereket. Mintegy 30 ezer gyermekről lehet szó, akik Erdély helyett más országokban jöttek a világra. Az elvándorlás negatív hatása, hogy módosította a korszerkezetet. Nő a vegyes házasságok száma, különösen a szórványvidékeken, a vegyes házasságokban élők gyerekei pedig 28 százalékban vallják magukat magyarnak, 65 százalékban románnak és 2 százalékban más nemzetiségűnek. A következő években a halandóság csökken, stabilizálódni látszik a születések száma, nő a várható élettartam. A statisztikai adatok szerint 2004-ben 1,333 millió volt a romániai magyarság létszáma. Az előadás-sorozat további részében Kádár Béla közgazdász, akadémikus a globalizációról és a nemzetállamokról, Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettese az Európai Unióról fejtette ki gondolatait, majd Kelemen Kálmán értekezett a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 15 évéről. /(antalfi): Úton vagyunk az Európai Unióba? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./2007. január 26.„Megérkeztünk az Európai Unióba?” címmel tartják január 26-27-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban az immár hatodik alkalommal megrendezett Kereszténység és Közélet Tanulmányi Napokat. A budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ, valamint a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezte vitafórumon erdélyi és magyarországi teológusok, politikusok és társadalomkutatók értekeznek az egyház és a társadalmi folyamatok viszonyrendszeréről, az egyház társadalomneveléséről, valamint a hitélet kérdéseiről. Sulyok Elemér tart előadást az emberi méltóságáról. Az előadók között lesz Markó Béla, Kádár Béla közgazdász, Borbély László miniszter, Nagy Zsolt informatikai miniszter, Varga Attila képviselő, Markó Attila államtitkár és Kötő József. /Kereszténység és Közélet Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./2007. január 27.Január 26-án kezdődtek az immár hagyományosnak nevezhető Kereszténység és közélet című tanulmányi napok Marosvásárhelyen, a budapesti Márton Áron Társaság, az RMDSZ és a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös szervezésében. Dr. Sulyok Elemér biblikus professzor, főiskolai tanár (Pannonhalma) az emberi személy méltósága címmel tartott előadást. Markó Béla RMDSZ-elnök az EU-csatlakozás legfontosabb hozadékának nevezte, hogy ezáltal az erdélyi magyarság „határon belül” került. Dr. Kádár Béla: Románia gazdasági helyzete, lehetőségei a jövő Európai Uniójában, Borbély László: Jó úton Európába?!, Pálfy G. István: Sebek a magyar irodalomban, Soós Károly: Robert Schuman üzenete címmel tartott előadást. /Mózes Edith: Megérkeztünk az Európai Unióba? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./2008. szeptember 29.A hét végén Szovátán tartotta a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a tizenhetedik vándorgyűlését. Közel háromszáz erdélyi és magyarországi vállalkozó, egyetemi tanár, állami tisztségviselő, közgazdász hallgatta meg az előadásokat. A vállalkozói környezet és kultúra európai összefüggésben címszóval rendezett programpontok közül különösen érdekesnek bizonyult dr. Kádár Béla akadémikus előadása, amely a közgazdasági elmélet paradigmaváltó szemléletét ismertette. A vállalatoknak társadalmi felelősségük is van, ami azt jelenti, hogy a saját problémáin túl csatlakozik a társadalmi problémák megoldásához is – fejtette ki Angyal Ádám professzor előadásában. A vándorgyűléssel egy időben a szervezet tisztújítására is sor került. Coltea Tibor elnök és Szécsi Kálmán vezetőségi tag hangsúlyozta: céljuk az, hogy a romániai magyar közösség életében jelentősebb szerepet vállaljon az RMKT, megerősítsék a helyi szervezeteket. A jövő évi vándorgyűlést Aradra tervezték. /(karácsonyi): Társadalmilag felelős közgazdászok. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./2012. szeptember 13.Tizenöt év után, választások előttMásfél évtized telt el az RMDSZ 1997. októberének legelején tartott kongresszusa óta. E gyűlés lehetőséget kínált a szervezetnek a pályakorrekcióra, amellyel a fórum küldöttei nem kívántak élni, annak dacára, hogy közel egy évvel a kormányzati szerepvállalás után már tudni lehetett néhány dolgot. Senki számára sem lehetett kétséges, hogy az erdélyi magyar elit egy részének a hatalomba való integrálása nem azt eredményezi, hogy a román hatalom a közösség számára delegálna saját sorsát illető döntési kompetenciát, azaz aligha fogunk ezen az úton a közösségi autonómiát illetően célhoz érni. Sőt. A vezetők pozíciókkal való „kifizetése”, a közösség számára pedig némi engedmények a nyelvi jogok terén inkább autonómiapótló funkcióval bír. Kádár Béla volt magyar miniszter egyik, a kilencvenes évek derekán tartott előadásában kifejtette, hogy kétféle külpolitika van: adaptív és formatív, azaz alkalmazkodó és helyzetteremtő, márpedig Magyarországnak már csak mérete miatt is az előbbit kell követnie. Maga a megkülönböztetés fontos és szemléletformáló, akárcsak Szőcs Gézának a Magyar Kisebbség hasábjain megjelent, az RMDSZ kirakatközpontú önépítkezéséről szóló tanulmányának egyik gondolata, amely szerint az RMDSZ egy belülről vezérelt politikai személyiségből fokozatosan egy kívülről vezérelt politikai személyiséggé lett. Szőcs Géza szerint „az RMDSZ óriási lélektani tőkével érkezett a koalícióba. Mint tudjuk, közel nyolcvan éve az erdélyi magyarság a román politikai élet mumusa: a félelmetes, egy emberként szavazó, egy akaratú »idegen test a román nemzetállam szívében.« (…) A román politikai elit bravúros fegyvertényt hajtott végre: semlegesítette a magyar mumust, karámba terelte, mosolygó arcképét kirakatba tette, s miközben – pórias nyelven szólva – hülyét csinált belőle, bekaszálta a dolog teljes szimbolikus, történelmi, erkölcsi, politikai és gyakorlati hasznát.” Mindezt 1997 őszén már látni lehetett. De amikor a kongresszuson, illetve az SZKT nyilvánossága előtt figyelmeztették erre a vezetést, Markó Béla magából kikelve, indulatosan kiabálva vonta kérdőre a bírálókat, hogy lesz-e attól magyar egyetem, ha az RMDSZ kilép a koalícióból? Nos, nem tudjuk, kitartó nyomásgyakorlással sikerült volna-e elérni bár az önálló állami magyar egyetem létrehozását, vagy jobb esetben a három szintű autonómiát, azt viszont tudjuk, hogy a markói-kelemeni módszerrel nem sikerült. Sőt, ma már azt a töredéket is elvehetik egy tollvonással, amit nagy kegyesen az elrabolt javainkból visszaadtak nekünk, miközben lélekszámunk húsz esztendő alatt egy ötödével csökkent. Mindeközben parlamenti választások előtt állunk. Az egymással farkasszemet néző pártok jelenlegi megszorítottságunkban sem érdekeltek a kiegyezésben. Az RMDSZ nem érdekelt, mivel vezetői úgy vélik, hogy erőből is megoldanak mindent, nyilatkozataik szerint nincs is szükség az alternatív pártokra. Az EMNP és az MPP a megegyezéssel létértelemét kérdőjelezheti meg, hacsak nem sikerül, amire az EMNP vezetői mindig is törekedtek: bevonni az RMDSZ-t és az MPP-t az autonómia témájában egy magasabb szintű egységbe, s ennek keretén belül osztanák le a lapokat a magyar politikai erők. Ennek a forgatókönyvnek két buktatója van. Az egyik, hogy az RMDSZ nem mond le az erdélyi magyar közösségnek címzett, de általa felügyelt állami források töredékéről sem, a másik, hogy az RMDSZ az autonómiához mindig is haszonelvű klikkszemlélettel viszonyult. Vagyis ha a vezető klikk úgy ítélte, hogy saját céljai szempontjából hasznos az autonómiaigény hangoztatása (mint például a kisebbségi törvény vagy a Székely Önkormányzati Nagygyűlés alkalmával), előszedte eme programelemet a sufniból, ha meg úgy látta, hogy számításaikat keresztülhúzza, akkor hallgatott, mint a csuka. Nemzetközi fronton pedig ott ártott az autonomista szervezeteknek, ahol tudott s ott védte a román mundér becsületét, ahol kellett. Más szóval az RMDSZ-re, mint következetes, megbízható partnerre az autonómiáért folytatott harcban nem lehet számítani. Mit várhatunk a következő hónapokban? Kommunikációs harcot az RMDSZ és a két autonomista párt között, amely nagyjából leképezi a helyhatósági választáson tapasztaltakat. Az MPP és az EMNP viszonyrendszerében még vannak nyitott kérdések, de egyértelműnek látszik, hogy az EMNP az MPP-vel nem köt szövetséget, amíg annak elnökét le nem váltják. Az elnök viszont úgy építette fel pártját, hogy leválthatatlan legyen. Az pedig végképp valószínűtlen, hogy önként visszalépjen, inkább a testvérharcot választja, akárcsak az önkormányzati választásokon. Marad tehát valamennyi párt számára a kétfrontos küzdelem a magyar szavazatokért. Ami azért nem zárja ki a pontszerű ügyekben való közös fellépést az Igazság Napja mintájára. Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. szeptember 20.Tizenöt év után, választások előttMásfél évtized telt el az RMDSZ 1997. októberének legelején tartott kongresszusa óta. E gyűlés lehetőséget kínált a szervezetnek a pályakorrekcióra, amellyel a fórum küldöttei nem kívántak élni, annak dacára, hogy közel egy évvel a kormányzati szerepvállalás után már tudni lehetett néhány dolgot. Senki számára sem lehetett kétséges, hogy az erdélyi magyar elit egy részének a hatalomba való integrálása nem azt eredményezi, hogy a román hatalom a közösség számára delegálna saját sorsát illető döntési kompetenciát, azaz aligha fogunk ezen az úton a közösségi autonómiát illetően célhoz érni. Sőt. A vezetők pozíciókkal való „kifizetése”, a közösség számára pedig némi engedmények a nyelvi jogok terén inkább autonómiapótló funkcióval bír. Kádár Béla volt magyar miniszter egyik, a kilencvenes évek derekán tartott előadásában kifejtette, hogy kétféle külpolitika van: adaptív és formatív, azaz alkalmazkodó és helyzetteremtő, márpedig Magyarországnak már csak mérete miatt is az előbbit kell követnie. Maga a megkülönböztetés fontos és szemléletformáló, akárcsak Szőcs Gézának a Magyar Kisebbség hasábjain megjelent, az RMDSZ kirakatközpontú önépítkezéséről szóló tanulmányának egyik gondolata, amely szerint az RMDSZ egy belülről vezérelt politikai személyiségből fokozatosan egy kívülről vezérelt politikai személyiséggé lett. Szőcs Géza szerint „az RMDSZ óriási lélektani tőkével érkezett a koalícióba. Mint tudjuk, közel nyolcvan éve az erdélyi magyarság a román politikai élet mumusa: a félelmetes, egy emberként szavazó, egy akaratú »idegen test a román nemzetállam szívében.« (…) A román politikai elit bravúros fegyvertényt hajtott végre: semlegesítette a magyar mumust, karámba terelte, mosolygó arcképét kirakatba tette, s miközben – pórias nyelven szólva – hülyét csinált belőle, bekaszálta a dolog teljes szimbolikus, történelmi, erkölcsi, politikai és gyakorlati hasznát.” Mindezt 1997 őszén már látni lehetett. De amikor a kongresszuson, illetve az SZKT nyilvánossága előtt figyelmeztették erre a vezetést, Markó Béla magából kikelve, indulatosan kiabálva vonta kérdőre a bírálókat, hogy lesz-e attól magyar egyetem, ha az RMDSZ kilép a koalícióból? Nos, nem tudjuk, kitartó nyomásgyakorlással sikerült volna-e elérni bár az önálló állami magyar egyetem létrehozását, vagy jobb esetben a három szintű autonómiát, azt viszont tudjuk, hogy a markói-kelemeni módszerrel nem sikerült. Sőt, ma már azt a töredéket is elvehetik egy tollvonással, amit nagy kegyesen az elrabolt javainkból visszaadtak nekünk, miközben lélekszámunk húsz esztendő alatt egy ötödével csökkent. Mindeközben parlamenti választások előtt állunk. Az egymással farkasszemet néző pártok jelenlegi megszorítottságunkban sem érdekeltek a kiegyezésben. Az RMDSZ nem érdekelt, mivel vezetői úgy vélik, hogy erőből is megoldanak mindent, nyilatkozataik szerint nincs is szükség az alternatív pártokra. Az EMNP és az MPP a megegyezéssel létértelemét kérdőjelezheti meg, hacsak nem sikerül, amire az EMNP vezetői mindigis törekedtek: bevonni az RMDSZ-t és az MPP-t az autonómia témájában egy magasabb szintű egységbe, s ennek keretén belül osztanák le a lapokat a magyar politikai erők. Ennek a forgatókönyvnek két buktatója van. Az egyik, hogy az RMDSZ nem mond le az erdélyi magyar közösségnek címzett, de általa felügyelt állami források töredékéről sem, a másik, hogy az RMDSZ az autonómiához mindig is haszonelvű klikkszemlélettel viszonyult. Vagyis ha a vezető klikk úgy ítélte, hogy saját céljai szempontjából hasznos az autonómiaigény hangoztatása (mint például a kisebbségi törvény vagy a Székely Önkormányzati Nagygyűlés alkalmával), előszedte eme programelemet a sufniból, ha meg úgy látta, hogy számításaikat keresztülhúzza, akkor hallgatott, mint a csuka. Nemzetközi fronton pedig ott ártott az autonomista szervezeteknek, ahol tudott s ott védte a román mundér becsületét, ahol kellett. Más szóval az RMDSZ-re, mint következetes, megbízható partnerre az autonómiáért folytatott harcban nem lehet számítani. Mit várhatunk a következő hónapokban? Kommunikációs harcot az RMDSZ és a két autonomista párt között, amely nagyjából leképezi a helyhatósági választáson tapasztaltakat. Az MPP és az EMNP viszonyrendszerében még vannak nyitott kérdések, de egyértelműnek látszik, hogy az EMNP az MPP-vel nem köt szövetséget, amíg annak elnökét le nem váltják. Az elnök viszont úgy építette fel pártját, hogy leválthatatlan legyen. Az pedig végképp valószínűtlen, hogy önként visszalépjen, inkább a testvérharcot választja, akárcsak az önkormányzati választásokon. Marad tehát valamennyi párt számára a kétfrontos küzdelem a magyar szavazatokért. Ami azért nem zárja ki a pontszerű ügyekben való közös fellépést az Igazság Napja mintájára. Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár). lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
